HTML

Virtuális boldogság

A technikai fejlődés és a közösségi oldalak megteremtették annak lehetőségét, hogy az egyének egyszerre több ember társaságát is élvezhessék, bárkivel bármikor beszélgethessenek, kapcsolatot ápolhassanak... ennek ellenére egyre többen érzik magukat magányosnak... Legalábbis az utóbbi néhány év személyes tapasztalata erre enged következtetni...

Facebook oldaldoboz

Kategóriák

Kategóriák

Tanítsátok meg az embereket szeretni

2016.12.06. 18:56 KuanKung2

Megtetszett, gondoltam, megosztom.

Tolnai Tamás: Tanítsátok meg az embereket szeretni

Tanulni kell a jót és a szépet,
hogy ne felejtsünk el semmi képet,
vigyázni a rétet óvni erdőt,
borítani rá jótékony kendőt.
Meg kell érteni a világ összes titkait,
s nem meredten nézni a pusztulás szirmait,
és hogy fellehessen a fejeket emelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Tudni kell a másikat félteni,
az igaz szót nem félre érteni,
akarni mindig szebbet és jobbat,
s észre venni ha szeretet lobbant.
De tudjuk milyen sok még a tanulni való,
hogy ne süllyedjen még lejjebb az élet hajó.
S hogy tudjuk a vadakat bárányként terelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Voltak s talán lesznek dicső korok,
fájón össze szorult oly sok torok,
bánat és a fájdalom messze száll,
sötét erdőben síró koldus áll.
Legyen étel és ital mindegyik asztalon,
s ne féljünk felébredni virágzó hajnalon,
ne keljen minden kérdésre félve felelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Isten, angyalok s ti minden szentek,
kiknek lakhelye ott fenn a mennyek,
vigyázó szemekkel nézzetek ránk,
s ne forduljon ellenetek a szánk.
Legyetek a világnak bátor, hős őrzői,
a hitetlen, vad, dühös vak gőg legyőzői.
S hogy könnyű legyen minden utódot nevelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Tanulni kell az élet értelmét.
A jóért lemondani rossz kényelmét,
megbecsülni a szép becsületet,
s tisztesen vinni mint feszületet.
A tisztességet mindennél többre tartani,
minden családot becsületben megtartani,
s hogy ne kelljen a kegyelmet eltemetni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

És tanulni kell az igaz létet,
őszintén elfogadni a tétet,
hogy ne legyen hazug szó csak igaz,
s megtalálja mindenki a vigaszt.
Hogy békés, szép öregséget megtudjunk érni,
és ne kelljen háborútól vagy rossztól félni,
s hogy könnyű legyen az utókort jól nevelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet

Az élet háza (Life as a hause)

2016.01.16. 22:08 KuanKung2

Régen sírtam ennyire felszabadultan film nézése közben. Pedig "Az élet háza" nem is az a tipikus sírós film. Ha létezne ilyen lista, szerintem a TOP 3-ban benne se lenne. Mondandója elgondolkodtató, lélekig hatoló, ugyanakkor olyan pozitív érzelmi töltete van, melyből az ember erőt tud meríteni, és talán a nézők többsége öntudatra is ébred a film hatására.

Először kb. 5 éve láttam. Akkor is megérintett, de akkor még nem csalt könnyeket a szemembe. Azóta történt velem egy s más, és jelenlegi lelki állapotomban kifejezetten jól esett megnézni. A sírás pedig felszabadító és pozitív érzéseket váltott ki belőlem. Mondom ezt annak ellenére, hogy a téma enyhén szólva sem vidám, és az én jelenlegi helyzetem se mondható ideálisnak. Mégis feltöltött... a sírás is, a film is. Jó érzés ÉRZŐ emberként élni, aki érzékeli környezete rezdülését, a jelen fontosságát.

Volt idő, hogy nem tudtam sírni... még édesapám temetésén sem. Akkor azt gondoltam, ez így természetes, és férfias. Ma már tudom, hogy az érzelmek kizárása, elrejtése, "nem kimutatása" nem jó...

 A film számomra legfontosabb üzenete apa és fia beszélgetése közben jön elő: "Okkal történnek a dolgok. A rossz azért, hogy előidézze a jót." Mondja ezt a gyermekétől eltávolodó apa, akinek cselekedeteivel sikerül pozitív változásokat elérni fiánál. Életünk alakulását hiszem, hogy mi irányítjuk. Noha nagy mértékben meghatározzák az otthonról hozott dolgok, alapvetően mi döntünk arról, hogyan éljük életünket, és min változtatunk annak érdekében, hogy a saját bőrünkön megtapasztaltakat úgy tudjuk átadni a jövő generációnak, hogy abból ők profitáljanak. Ami a legfontosabb, hogy soha sem késő változtatni.

 

"- Mit tenne, ha négy hónapja lenne hátra?

- Sok-sok húst ennék.

- Jó ötlet.

- Maga mit tenne?

- Házat építenék.

...

- Négy hónap alatt felépül a ház?

- Meg kell próbálni."

 

 

 

Szólj hozzá!

Szerelemből barátság, barátságból szerelem

2016.01.03. 15:19 KuanKung2

Hogy mennyire másként jár az emberek agya, jó példa erre legutóbbi bejegyzésem, a Barátság extrákkal. A legtöbb embernek - talán a 2011-ben készült ugyanilyen című romantikus vígjáték hatására - elsősorban egy férfi-nő közötti baráti kapcsolat jut eszébe, amit szexszel színesítenek a felek. Ha valaki azonban olvasta előző bejegyzésem, rájön, hogy én hogyan értelmezem az extrákkal megspékelt barátságot. És itt jön elő az alapvető különbség. A filmet csak azután néztem meg, hogy papírra vetettem gondolataimat, ugyanakkor azok, akik egy külső impulzus (jelen esetben egy film) hatására alakítják ki véleményüket a témával kapcsolatban, könnyen asszociálnak a filmre. Ez persze újabb gondolkodást indított el bennem. :-)

A téma eleve érdekes és izgalmas, ráadásul amennyire különböző módon reagálunk egy-egy helyzetre, annyira szerteágazó és szubjektív a férfi-nő közötti emberi, szerelmi, baráti viszony megítélése. Nehéz megmondani, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, így arra sem vállalkoznék, hogy eldöntsem, létezik-e férfi és nő között barátság. Meggyőződésem, hogy minden olyan dolog létezik, amivel az ember már személyesen találkozott, saját bőrén megtapasztalt. Egy valami azonban bizonyos: szerelemből éppúgy kialakulhat barátság, mint barátságból szerelem. Egy férfi és egy nő között a legritkább esetben végződik azzal a kapcsolat, amivel elkezdődött. Magyarul ritka az, amikor egy férfi és egy nő elmondhatja egymás iránti kötődéséről, hogy az egy élethosszig tartó szerelem, vagy vonzalom nélküli baráti kapcsolat. Ahogyan az idő múlásával, tapasztalatok szerzésével az ember változik, úgy vele együtt a kapcsolatai is.

A változáshoz minden esetben szükséges valami/valaki, ami/aki addig nem volt jelen a kontaktusban. Sok minden képes kizökkenteni és megváltoztatni egy kapcsolatot. Ezek szerintem alapvetően két részre oszthatók:

1. amire nem tud felkészülni az ember, mert még nem találkozott vele,

2. az élet törvényszerűségeiből adódó, előre kiszámítható történések.

Az élet törvényszerűségei minden esetben működnek. Így bizonyos tényezők előre kiszámítható módon a kapcsolat átalakulásához vezetnek. Például ha valakivel tartósan egy fedél alatt élsz (eleinte barátként), nagyobb valószínűséggel alakul ki köztetek testiség, mint ha egymástól távol laktok és csak telefonon, vagy skype-on tartjátok egymással a kapcsolatot. :-). Ehhez nem kell párkapcsolati szakértőnek lenni, hogy erre rájöjjön az ember. Nekem is van olyan "BARÁTnőm", akivel anno aludtunk egy ágyban, és semmi nem volt köztünk, de nagy valószínűséggel másként alakult volna viszonyunk, ha mondjuk hónapokig egy fedél alá vagyunk zárva. :-) Ez a része például szerintem előre kiszámítható.

A Barátság extrákkal című film jól szemlélteti a férfi és nő kapcsolatában bekövetkezett változásokat: hogyan alakul ki idővel két csalódott, egyedülálló ember munkakapcsolatából először barátság, aztán szerelem. A közös élmények, hasonló gondolkodás, a biológiai szükségletből adódó szexualitás racionális elveken és őszinte kommunikáción alapuló megélése összehozza a feleket, és az "extrák" hatására párkapcsolattá alakul kettejük viszonya. Kb. 10 éve még hittem a szerelemből kialakuló tartós párkapcsolatban, ma már sokkal jobban hiszek a barátságból kialakult, akár élethosszig tartó párkapcsolatban.

"Ha az van, hogy valaki szeret, de te nem tudod kívánni, és valaki nem szeret, de te kívánod, akkor csak egy dolgot lehet tenni. Azt, hogy aki után szexuálisan vonzódsz, ahhoz ne is szólj. Mert már tudod, hogy a szexuális vonzódásod olyanhoz fog vezetni, aki nem fog téged szeretni,.... Olyanokkal kell kapcsolatot létesíteni, akik szeretik az embert, mert azt azért észre lehet venni, még ha szexuálisan nem is érdekes az illető. És várni kell. És a jó barátság kellős közepén, talán hónapok vagy évek múltával a szexualitás egyszerre csak fellobban. Jobb így, mintha először óriási lenne a szexualitás, de ellobbanna, mert nincs szeretet a kapcsolatban."

Minden addig létezik, amíg hiszel benne... Ha úgy érzed, a szerelem örök, akkor az örök... egészen addig, amíg el nem múlik. Ugyanez igaz a barátságra is. A hit persze önmagában kevés. Tenni is kell azért, hogy a hit megmaradjon, erősödjön. Tudom, elcsépelt, de attól még igaz: amit beleteszel az életbe, idővel azt kapod vissza másoktól. Jelentős részt rajtad múlik, hogy alakulnak kapcsolataid. Teljesen mindegy, hogy szerelemből lett barátság, vagy barátságból lett szerelem, a lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben, és EMBER tudj maradni.

"mi férfiak, férfiak maradjunk,
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb..."

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem barátság

Barátság extrákkal

2015.12.26. 16:46 KuanKung2

"A barátság összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják... Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés."

Kissé száraz, de helytálló meghatározás. Kis túlzással a "jó barátság" olyan, mint a jó autó. Az ember igényszintje nagy mértékben meghatározza a minőségét. Van, aki beéri alapfelszereltséggel, van, aki igényt tart extrákra is. Éppen ezért az igaz barátság megítélése szubjektív, mint ahogyan a jó autó meghatározása is. Van, akinek fontos az elektromos ablakemelő, a klíma vagy éppen a szervó kormány, van, aki beéri extrák nélkül is. :-) Ennek megfelelően minél alacsonyabb az ember igényszintje, annál több potenciális barátja lehet. Lehet, hogy furán hangzik, de tényleg így van. Akinek kevés barátja van, nagy valószínűséggel magasra tette a mércét, és olyan dolgokat tart fontosnak a barátságban, amit a többség nem. Nekem például kevés barátom van, viszont aki van, azokkal bármikor számíthatunk egymásra.

barat.jpg

A barátság kialakulásához a szerelemmel ellentétben több idő kell. Olyan, hogy "barátság első látásra" nem létezik. Talán pont ettől erősebb és tartósabb kapocs a barátság. Ahhoz, hogy valaki a barátoddá váljon, előbb meg kell ismerned. Utána ha szimpatikus, akkor megszereted, ezzel erősödik a kapcsolat... A szerelemnél ez pont fordítva van: először megszereted, aztán miután megismered, az esetek többségében a szerelem elmúlik (mondjuk úgy, hogy átalakul :-) ). 

"– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik."

Nem szeretem azokat a cikkeket, ahol 3, 5, 10 és ki tudja hány pontba foglalják össze a szerelem, barátság, szex,... legfontosabb jellemzőit. Jöhetnék én is azzal, hogy az IGAZ BARÁTSÁG 10 PONTJA, de nem teszem. Feltételezem, mindenki össze tud magában állítani egy listát azon "extrákról", ami fontos számára egy barátságban. Mivel korábban említettem, hogy a barátság megítélése szubjektív, így az, hogy mitől barátság a barátság, véleményem szerint nem lehet 3, 5 vagy 10 pontba összefoglalni. Ellenben jó néhány olyan tényező van, ami alapján ki-ki össze tudja állítani azon "extrákból" álló listáját, amik az "alapfelszereltségen" felül fontosak számára.

Az én listám a következő:

Őszinteség: nálam a legfontosabb tényező. Az őszinteség néha fájó, ennek ellenére ha őszinte vagy, és ezzel esetleg megbántod a másikat, egy idő után eldől, hogy a barátod el tudja-e fogadni az őszinteséged vagy sem. Szerintem a legnagyobb próbatétele egy emberi kapcsolatnak, amikor őszinte vagy a másikkal.

Elfogadás: az őszinteséggel együtt jár, hogy képesek vagytok-e elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Ha bármelyik fél változtatni akar a másikon, vagy feltételekhez köti a barátságát, az már nem barátság.

Figyelmesség: az igaz barát oda figyel a másikra, érzi a másik rezdülését, észre veszi, mikor van a másiknak jó vagy rossz kedve, mikor mire van szüksége, és ennek megfelelően cselekszik.

Érdeklődés: érdekel, hogy mi van a másikkal. Az érdeklődés hátterében azonban nem szimpla kíváncsiság van, hanem figyelmesség, esetleg féltés, aggodalom, együttérzés.

Önfeledt nevetés: alap, hogy együtt sírtok, együtt nevettek. Még a legváratlanabb helyzetekben is meg tud nevettetni egy barát.

Empátia: ha a fenti tényezők megvannak, akkor az együttérzés is megvan. Ha figyelsz a másikra, ismered őt, érdekel, mi van vele, akkor bármikor bele tudod élni magad a helyzetébe és együtt tudsz vele érezni.

Megbocsátás: még barátok közt is óhatatlan, hogy néha összekapnak, megbántják a másikat. Ha viszont a barátság szilárd alapokon áll, és a fenti tényezők megvannak, akkor a megbocsátás is könnyebb.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: barátság

Azt mondtad, kevéssel is beéred...

2015.11.22. 15:04 KuanKung2

Ludas Matyi egy nőhöz képest Kis Miska.

Éppen ezért ezerszer gondold meg, mit mondasz egy nőnek, mert Ludas Matyi csak háromszor adta vissza, de egy nőtől életed végéig visszakapod, ha egyszer olyat tettél vele, vagy olyat mondtál neki, amit bármikor az orrod alá dörgölhet... és még az is lehet, hogy a szavak idővel jobban fájnak, mint Ludas Matyi botütései. :-)

Arra már korábban rájöttem, hogy egy nőt úgy veszíthetsz el legkönnyebben, ha egyszer megmutatod neki azt, amit nem tudsz számára tartósan biztosítani, az viszont most tudatosult bennem igazán, hogy egyetlen mondattal, kifejezéssel olyan fegyvert adsz a nő kezébe, amivel bizonyos helyzetekben föléd kerekedik, és emlékeztet téged korábbi cselekedetedre, mondatodra... Még akkor is, ha az csupán egyszeri és megismételhetetlen volt, és ha éppen aktuális érzéseidet fejezte ki, ami lehet, hogy már a következő pillanatban megváltozott. Sőt, ha az adott mondat, adott pillanatban, adott helyzetre utalt, a nő akkor is képes általánosítani, és későbbi helyzetekben a szemed alá dörgölni. Ráadásul egy idő után rutinná válik, és a kapcsolatok többségében előforduló "játszmák" részévé. Kezdetben még "ártatlan játék", később már fájó tüske.

Ez nagyjából olyan, mint amikor a nő nem akar szexelni és fejfájásra panaszkodik. :-) Tudjuk, hogy valójában nem fejfájásról van szó, vagy ha mégis, az a helyzettől való "félelem" miatt jön elő, és soha sem tartós betegségként jelentkezik. Ez persze minél többet fordul elő, annál valószínűbb a kapcsolat halála. Egyre idegesítőbbé válik mindkét fél számára a helyzet: a férfi kérdez, a nő pedig a jól bevált mondattal reagál. Talán emlékeztek a Shrek 2-ből arra a jelenetre, mikor Shrek, Fiona és Szamár útra kelnek Fiona szüleihez, és Szamár út közben többször is felteszi ugyanazt a kérdést: - Ott vagyunk már? :-)

Egy időben lányom kedvenc játéka volt, hogy ő kérdezett, én pedig válaszoltam. Természetesen mindig ugyanazzal a hangsúllyal kellett válaszolni, és mikor elértünk ahhoz a részhez, hogy "Ott vagyunk már? - Igen! - Tényleg??? - Neeeem!"... nos akkor mindig nagyot nevetett. Igen ám, de nála is eljött a pillanat, amikor megunta, így más játék után néztünk...

De térjünk vissza eredeti témánkhoz. Történt egyszer, hogy azt találtam mondani egy nőnek ismerkedésünk legelején, hogy "kevéssel is beérem". Mindezt egy olyan helyzetben mondtam, amikor neki is meg volt a kialakult élete, nekem is, földrajzi távolság miatt ritkán tudtunk találkozni, és még csak a nyitottság volt meg mindkét fél részéről az ismerkedésre. Nem akartam semmit se siettetni, hiszen nemrégiben zártam le egy kilenc éves kapcsolatot, a hölgy pedig egyetemista lévén kijelentette, hogy nem zárja ki annak lehetőség, hogy párkapcsolat alakuljon ki közte és egy férfi között, de egyenlőre szeretné élni az egyetemisták életét, és nem vágyik semmilyen kötöttségre. Mivel én is emlékszem főiskolás éveimre, teljesen megértettem a hölgyet, és ennek megfelelően viszonyultam a helyzethez. Adott pillanatban teljesen természetesnek tűnt, hogy azt mondom, beérem kevéssel is, hiszen mindig is a fokozatosság elvét tartottam a legbiztonságosabb, legszilárdabb útnak. Az más kérdés, hogy egy kapcsolat fejlődése feltételezi, hogy a pillanatot megélve előre tekintsünk, és ne egy kezdetek kezdetén elhangzott mondatba kapaszkodva stagnáljunk, hanem akarjuk, szomjazzuk a fejlődést. Ha meg akarunk ragadni egy szinten, és minden pillanatban beérjük azzal a kevéssel, ami van, egysíkúvá válik életünk, kapcsolatunk, és fejlődés helyett idővel visszafejlődik, elhal a kapcsolat.

Persze van olyan, hogy az ember valamiért nehezen változtat addig megszokott életén, és adott pillanatban valamihez nincs kedve. De ha valamit nem akarok, azt mondom: "Nem, most nem szeretném." - és nem azt, hogy "Azt mondtad, kevéssel is beéred." :-) A másikra való hárítás ugyanis a másik olyan játszma elem, ami kiválóan alkalmas a kapcsolat apránkénti rombolására...

Az élet pillanatok összessége, és adott időben megélt pillanatok egy része teljes mértékben kihat a jövőre... Kérdés, hogy mit ragadsz ki a pillanatból... :-) 

Szólj hozzá!

Szeretni valakit, valamiért

2015.10.11. 12:57 KuanKung2

Feltetted már magadnak a kérdést, hogy akit szeretsz, vajon miért szereted? Legyen szó párodról, szüleidről, testvéredről, barátodról, gyermekedről... őket mind szereted, de vajon miért?

Azért, mert olyan, mint Te? Mert szereted a kedvességét, figyelmességét? Mert meg tud nevettetni? Mert szófogadó? Mert jól érzed magad a társaságában?...

A fentiek közül találsz olyat, ami választ ad az első kérdésre? ... Igen? Akkor nem biztos, hogy önzetlenül, "Isten igazából" szereted...

Észrevetted, hogy a fenti válaszlehetőségek mindegyike RÓLAD szól, és nem RÓLA, akit szeretsz? :-) 

Hmm. Vannak, akik alapvetően azért "szeretik" a másikat, mert számukra kedvesek, aranyosak, barátságosak, ... ők valójában nem is szeretnek igazán. Elsősorban magukat szeretik, és a másikat is csak addig, amíg számukra előnyt jelent a velük való kapcsolat.

Ha valakit igazán szeretsz, akkor azért szereted, mert olyan, amilyen, mert elfogadod az ő személyiségét, vele tudsz örülni, akkor és annak, amikor és aminek ő örül.

Akivel eddig megosztottam a szeretetről alkotott véleményem, azok közül nem mindenki értette, vagy hitte el, hogy így (is) lehet szeretni... pedig szerintem (csak) így lehet IGAZÁN szeretni. :-)

Ha valakit szeretsz, fontos számodra, hogy jól érezze magát, boldog legyen, éppen ezért vele együtt örülsz annak, aminek ő örül... még akkor is, ha ez számodra nem jelent "közvetlen" örömforrást, mert nem neked, vagy miattad örül. Persze annál nagyobb ajándék nincs az életben, mint mikor az, akit szeretsz, viszont szeret... Veled (is) jól érzi magát; meg tudod nevettetni; kedvességedre, figyelmességedre vevő és a boldog pillanatokat a te társaságodnak (is) köszönhetően éli meg... ez akkor jön létre, mikor a szeretet kölcsönös. :-)

"Szeretni nem azt jelenti, hogy a másikat szófogadóvá, hozzánk hasonlóvá, számunkra kényelmessé tesszük, szeretni azt jelenti, hogy a másikat szabadnak hagyjuk, ha kell elengedjük, és hagyjuk önmagává válni."

sziv.jpg

 

"Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilallt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a "Jaj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nem csak nekünk ver." - Müller Péter - 

Szeretni valakit, valamiért akkor lehet igazán, amikor a szíved nem csak neked ver...

 

Szólj hozzá!

Címkék: szeretet

A "megszelídítés országútján" a boldogság és a szenvedés éppúgy útitárs

2015.10.02. 01:28 KuanKung2

kisherceg1.jpg 

Ha valaha szelídítettél már meg valakit, tisztában vagy vele, hogy az út hosszú, és nem mindig sima és egyenes. Mindemellett az úton a boldogság és a szenvedés éppúgy útitárs.

Jó ideje vallom, hogy az ember akkor tudja igazán megbecsülni a "jót", ha előtte már megtapasztalta a "rosszat". Ebből az okfejtésből kiindulva talán érthető, miért állítom, hogy a megszelídítéshez vezető út nem csak boldog pillanatokkal van kikövezve.

Dan Millman szerint ha nem kapod meg, amit akarsz, szenvedsz; ha azt kapod, amit nem szeretnél, akkor is szenvedsz... sőt, ha pontosan azt kapod, amit szeretnél, akkor is szenvedsz, hisz tudod, nem tarthatod meg örökké.

Valahogy a megszelídítés is erről szól, hiszen ha megszeretsz valakit, és ő is megszeret téged, fel kell készülnöd, hogy egyszer elveszíted... Akkor miért éri meg mégis? Egyrészt, ha olvastad a kis herceget, akkor tudod, hogy a búza színe miatt... másrészt a boldog pillanatokért. Azokért a percekért, amelyeket egyedül vagy egy "idegen" ember mellett nem tudsz Isten igazából megélni. Azokért a pillanatokért, amikor érzed, hogy egyre közelebb ülsz a másikhoz, amikor érzed minden rezdülését, érzed, mikor örömet szerzel neki, és vele együtt tudsz örülni...

Ami nagyon fontos: gondolataidat ne az határozza meg, hogy "egyszer elveszítem", hanem az a pillanatnyi érzés, hogy "milyen jó, hogy vagyunk egymásnak". Éld meg és élvezd a pillanatot, és ne foglalkozz vele, meddig tart!

 

...

 

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
     - Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
     - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

...

- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
     - Kapcsolatokat teremteni?
     - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
     - Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
     - Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...

...

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
     - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
     - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
     - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
     - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
     - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

...

  Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
     - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
     - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
     - Igaz, igaz - mondta a róka.
     - Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
     - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
     A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
     - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
     A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
     - Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
     Azzal visszament a rókához.
     - Isten veled - mondta.
     - Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
     - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
     - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
     - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
     - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Szólj hozzá!

Címkék: kisherceg boldogság szeretet

Nem a felnőtté válás a gond, hanem a felejtés

2015.09.17. 01:42 KuanKung2

Nyugtass meg, hogy emlékszel gyerekkorod legszebb pillanataira!

Meg van például az a pillanat, mikor kerékpározni tanulsz? Mikor óvodában, iskolában barátokra lelsz? Mikor gyermeki őszinteséggel örülsz a természet csodáinak, az első szerelemnek, az első csóknak? Amikor májusi cserebogarat gyűjtesz? Papírsárkányt készítesz, kimész a határba és megfelelő szélviszonyok mellett magasra repteted? Homokvárat építesz, fára mászol, édesapád nyakában ülve utazol ...

A fenti sorokat olvasva megpróbálsz visszaemlékezni ezekre a pillanatokra... Sikerül, vagy már semmire sem emlékszel?

Eddig azt gondoltam, az az ideális, mikor az ember nem válik felnőtté, hanem megtanul viselkedni. Ma viszont rájöttem, hogy "nem a felnőtté válás a gond, hanem a felejtés". Ha nem jut eszedbe egyetlen gyerekkori emlék sem, akkor gáz van: felnőtté váltál, és felejtettél.

A kis herceget sokszor olvastam. Először kb. 25 éve. Szinte most volt (sosem feledem). Az idő gyorsan eltelt, számtalan emlék azonban mind a mai napig kellemes élményként él bennem. Az emlékezésben néha segít egy-két régi barát, és bármily meglepő, a 8 éves lányom... aki azáltal, hogy megosztja velem mindennapjainak csodáit, ezáltal részesévé is tesz annak.

A napokban például azt mesélte el, hogyan lett Imi padtársa, akibe nem mellékesen szerelmes. :-) Ezek az élet nagy örömei!

...

A kis herceg 2. szinkronos előzetesét ma este küldte át egy számomra fontos személy, akinek szintén sokat köszönhetek a tekintetben, hogy visszacsempészte életembe a játékosságot, a humort, a jó kedvet, erősíti az emberek iránti bizalmamat...

Íme az előzetes:

https://www.youtube.com/watch?v=EmVEOtFkKno

Alig várom, hogy láthassam a "mesét" a moziban. Biztos vagyok benne, hogy felnőtté válásom egyik legszebb élménye lesz, ami segít felidézni a régi szép emlékeket, és megerősít abban, amit John Lennon is megfogalmazott:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

Kívánom, hogy Te is találd meg a kulcsot a szép élethez, és értelmezd jól az életet! :-)

Szólj hozzá!

Címkék: kisherceg

Újabb első lépés...

2015.08.26. 13:40 KuanKung2

Bő egy évvel ezelőtti bejegyzésemre csupán két privát válasz érkezett, így azokat nem tettem közzé.
Ennek megfelelően úgy döntöttem, egyenlőre nem osztom meg Veletek, mi ihlette előző bejegyzésem címét :-)
Noha közel 400 nap telt el azóta, teljes egészében bennem él a pillanat, a szituáció, aminek hatására megfogalmazódott bennem, hogy ezt meg kell Veletek osztanom... ugyanakkor talán még nem jött el az ideje.
Viszont ami késik, nem múlik. :-)
Ha úgy érzem, megérett a pillanat, leírom...
Addig pedig előveszem a korábban vázlatba mentett idézetet, amit anno "csak úgy" találtam. :-)
Senkihez sem társítottam, csupán valahol olvastam, és megtetszett... ma már más a helyzet,... van kihez társítani.
"Az első lépés a férfié: a tisztelet.
Sosem lehet valakit enélkül átölelni
és táncolni vele.
A nő részéről a válasz a bizalom,
ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit.
Bízni valakiben nem könnyű feladat, ...
de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség.
Minden pillanat a férfi felelőssége,
mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el.
Az a szerepe,
hogy a partnere gondtalan és boldog legyen.
A nő válasza erre az odaadás.
Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá."

 

Szólj hozzá!

Nem csalás, ámítás

2014.07.24. 00:38 KuanKung2

Hogy nem elírás a cím, annak ékes bizonyítéka a következő idézet:

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok,
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,

Mert akkor is sírunk,
amikor nevetünk."
(Dante)

Szeretek a szavakkal játszani. Ez gondolom, már lejött. A mostani címválasztás sem véletlen... Persze biztos vagyok benne, a címet olvasva, mindenki másra asszociált... Most akkor olvasd el ismét a címet... Ne foglalkozz semmivel, a fenti idézettel, csak olvasd el megint: NEM CSALÁS, ÁMÍTÁS... Ízlelgesd a szavakat! Kíváncsi vagyok, Te mire gondolsz a fenti három szó hallatán. Sokkal több minden kiolvasható belőle, mint azt Te gondolnád. :-) Éppen ezért egyelőre nem lőném le a poént, engem mi ihletett a címválasztáskor, ellenben játékra invitállak Benneteket!

A "játék" lényege, hogy kommentbe megírjátok, Ti mire gondoltatok a cím első olvasatakor. :-) Mivel a kommentek csak a moderálás után kerülnek ki az oldalra, így elsőként csak én látom. Ha csak privát üzenetben osztanád meg velem gondolataidat, és nem szeretnéd, hogy kikerüljön az oldalra, annyit írj az üzenet végére, hogy "PRIVÁT", és akkor nem teszem közzé.

Ha már játék, akkor illik nyereményt is felajánlani. :-) Ez esetben legyen az a nyeremény, hogy összesítem a beérkezett véleményeket, és azokból szemezgetve készítek egy összeállítást, amiből kiderül, mennyire másként gondolkodunk (vagy éppen ellenkezőleg :-) ).

Természetesen anonim módon történik az összesítés. Merd felvállalni a véleményed!

Grátisz ajándékként (csak mert  mindenütt van ilyen) külön bejegyzésben leírom, én mire gondoltam. :-)

Kíváncsi leszek a véleményeitekre, remélem, megtiszteltek azzal, hogy megosztjátok velem! :-)

 Előre is köszönöm!

További szép napot!

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása