Szép jó reggelt / napot / estét kívánok! (elvégre nem tudhatom, ki mikor olvassa)

Ezúton tájékoztatok minden kedves olvasót, hogy felgyülemlett munkával kapcsolatos teendőim miatt előre meg nem határozható ideig "alkotói szabadságomat" töltöm.

Megértéseteket, türelmeteket ezúton köszönöm!

További szép napot!

Tévedni emberi dolog, viszont sokat lehet belőle tanulni. :-)

Rövidre zárva a tegnapi okfejtésem:

1. Továbbra is állítom, hogy a cím és a lead (bevezető) több szempontból is kulcsfontosságú (így pl. a figyelemfelkeltésben).

2. Az olvasókat nem mozgatta meg a feltételezett téma, hiszen csupán 27-en kattintottak rá.

Ergo: maradok az érzelmi vonalon, mert továbbra is az az érzésem, hogy az emberek életéből sokkal inkább az érzelmek hiányoznak, semmint a testiség. Bármennyire is hihetetlen, egy erotikus partnerkereső oldalon való többszöri látogatásom is ezt támasztja alá. (Bár egyik barátom párja szerint - aki olvasta a 4 alappilléres bejegyzést - ahhoz, hogy egy párkapcsolat kiegyensúlyozott és boldog legyen, a pénz a legfontosabb :-) )

Egyszer Ernyei Bélát hallottam nyilatkozni egyik könyvének születési körülményeiről. Elmondta, hogy ő bizony anonim módon regisztrált egy társkereső oldalra, ahol hónapokon keresztül "anyagot gyűjtött". A könyvet nem olvastam, a címét se tudom, viszont az én fantáziámat is megmozgatta a sztori... Természetesen ehhez hozzá adódott, hogy abban az időszakban a párkapcsolatomban is komoly problémák voltak (apró-cseprő azért ma is akad :-) ). Ezek egy részén mosolygok, másik részére megpróbálok megoldást találni. :-)

Azok számára, akik még nem jártak ilyen oldalon, röviden összefoglalom a lényegét: regisztráció adatlappal, ahol megadsz valami fantázia nevet, képet tölthetsz fel, megadhatod a partnerkereséshez szükséges legfontosabb szempontokat, szövegesen megfogalmazhatod vágyaidat, ezt követően pedig szabadon kereshetsz a többi felhasználó között, sőt, még chat-elhetsz is velük.

A fiatal (18 évet betöltő) diáklánytól, a elvált, megcsalt, özvegy, a külföldön dolgozó férj nélkül a gyereket egyedül nevelő, vékony, telt, alacsony, magas, alkalmazott, munkanélküli, vállalkozó, ... nőig bezárólag sok mindenki megfordul az oldalon. Ők mind azok, akik otthon nem tudják, nem merik, nem akarják őszintén felvállalni érzéseiket, és képtelenek "házon belül" megoldást találni problémáikra... Igen, a problémáikra. Mert eddigi tapasztalataim alapján többségében azok regisztrálnak ilyen oldalra, akiknél otthon nincs minden rendben, és ahelyett, hogy a saját portájukon próbálnának rendet rakni, anonimitásba burkolózva idegeneknek tárulkoznak ki.

Mondhatni, konzervatív, vallásos családban nőttem fel, és fiatalon még elítéltem azokat, akik a párkapcsolati problémáikat nem a párjukkal beszélték meg, hanem valaki mással. Engem szüleim arra készítettek fel, hogy gyerekként az a természetes, ha a szüleim és a testvéreim a családom, viszont eljön az idő, hogy nekem is lesz feleségem, gyerekem, és onnantól kezdve ők lesznek az első számú család. Ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy a felmerülő problémákat is a párommal kell megosztanom. Azóta persze én is rájöttem, hogy érdemes szelektálni, és van, amit magamnak kell megoldanom, vagy jobb, ha a hasonló helyzetben lévő baráttal beszélem meg. :-)

Azt vettem észre, hogy azok, akik gyerekkorban nem a szülőkkel, testvérekkel beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, azok számára a későbbiekben is az lesz a természetes, hogy mással (baráttal, barátnővel, kollégákkal, fodrásszal, stb.) osztják meg gondjaikat és várnak választ, megértést, megoldást...vagy ami a legrosszabb, magukba zárják, és őrlődnek. A többség szelektálás nélkül osztja meg másokkal érzéseit, problémáit, de nem biztos, hogy a legmegfelelőbb emberrel...

Később lehet, hogy néhány konkrét példát is kiemelek azok közül, akikkel eddig találkoztam, most érjétek be annyival, hogy a virtuális boldogság a valóságban nem más, mint amikor a valós vagy vélt érzelmi problémák megoldásának reményében az ember vagy a virtuális (internetes) világban keresi a megoldást, lelki társat, vagy a romantikus regényekben (mesében) létező boldogság után vágyakozik. Lehetőségeihez mérten pedig vagy megelégszik a vágyakozással, vagy tesz is érte, hogy a valóságban is megélje vágyait.

Ha annak reményében kezdesz most olvasni, hogy a mai bejegyzés a szexről fog szólni, ki kell, hogy ábrándítsalak. (Még nem késő visszafordulni :-))

Ez ugyanis nem más, mint egy teszt :-)

A célja pedig, hogy felmérjem,

1. Mennyire befolyásolja a cím az olvasót a cikk elolvasásában?

2. Hány ember életéből hiányzik a (jó) szex?

A Márais bejegyzéskor jöttem rá, hogy a cím mennyire meghatározó. Hiszen a "Pedig Sanyi megmondta" bejegyzést alig olvasták néhányan... Gyanítom, más lett volna a helyzet, ha Márai nevét már a címben megemlítem, illetve van egy olyan félelmem - csak ne lenne mindig igazam :-) -, hogy ha "Hódi Pamela és Berki Krisztián párkapcsolati titkai" címet adtam volna neki, akkor országos nézettségi rekordot döntöttem volna. :-) De mivel nem ez a célom, így nem kell félni, megmaradok az eredeti elképzelésemnél, és nem megyek el abba az irányba, hogy híres magyar vagy külföldi Celebeken keresztül boncolgassam, mi a boldogság igazi titka. :-)

Na szóval, érdekes megállapításra jutottam egy hét alatt, és kíváncsi vagyok, hogy tény megállapításom megállja-e a helyét. Közzé teszek most egy listát, ami azt mutatja, hogy az eddigi bejegyzéseimet hányan olvasták. Az világosan látszik, hogy a negatív jelzőt tartalmazó, vagy semmit mondó címekre alig kattintottak, ellentétben azokkal, amelyek már a címben is pozitív mondanivalót tartalmaznak.

Ebbe a bejegyzésbe tehát nem olvashatsz egy árva szót sem a szexről, viszont holnap megnézheted, a cím hatására hányan kattintottak erre a semmitmondó cikkre. :-)

Elnézést, ha csalódást okoztam, viszont ígérem, holnap mindenkit kárpótolni fogok azzal, hogy egy szexpartner kereső oldalon tett regisztrációm utáni tapasztalataimat osztom meg Veletek. :-)

Addig is minden jót, további szép napot! :-)

Ennyi bemelegítés után térjünk a lényegre. :-)

Mi kell egy hosszú távon is működő, normális párkapcsolathoz? Ez egy újabb olyan kérdés, amire mindenki tudja (vagy legalábbis sejti) a jó választ... szerinte. Aztán kiderül, hogy mégsem. Ebben a témában is előjön a bábeli zűrzavar okozta bizonytalanság, hiszen a Nők lapjától Csernusig, a szexuálpszichológustól a nevelési tanácsadóig (nem beszélve a butikos Katikáról, meg a hentes Józsiról) sok információt begyűjthetünk, ami a témával kapcsolatos megvilágosodásunkat szolgálja.

16 éves voltam, mikor összeraktam a párkapcsolat stabilitását biztosító 4 elemet, amiből ha mindegyik meg van, akkor - mint ahogyan a szék is - stabil lábakon áll a kapcsolat. Ha csak 3 van meg belőle, már billeg, 2-nél meg borul minden... szerintem. :-)

Az elmúlt 18 évben sokakkal merítettük ki a témát, és a többség egyet értett velem. Vagy azért, mert ő is így gondolta, vagy azért, mert meggyőztem, vagy azért, mert úgy érezte, egyszerűbb helyeselni. Persze olyan is akadt, aki szerint nem ez a 4 elem a legfontosabb, mert pl. a közös érdeklődés sokkal fontosabb... Hmmm. Mondták ezt általában az ilyen-olyan ok miatt egyedülálló vagy boldogtalan nők, férfiak... Jó néhány olyan párt ismerek, akiknél hiába van meg a közös érdeklődés, mégis állandóan veszekednek, ritkán mosolyognak (azt is akkor, amikor a közös érdeklődésű párjuk nincs a közelben) és esetleg néha-néha még félre is kacsintanak... mondjuk ki nyugodtan: megcsalják a másikat. Éljen a közös érdeklődés!!!

OK! Nem megyek bele, mások miket mondtak még. Nem az a célom, hogy megcáfoljam a mások által felhozott elemeket, így hát in medias res, vágjunk rögtön a közepébe.

Előtte egy rendkívül fontos közérdekű közlemény: Ezúton tájékoztatom a kedves olvasót, hogy NEM a sorrend a lényeg, hanem a 4 tényező együttes megléte... szerintem. Mindezt azért jegyzem meg, mert amikor nőkkel beszéltem a témáról, a két leggyakoribb reakció a következő volt:

1. Amikor a szemérmes (vagy annak gondolt) Hölgyeknél akartam bevágódni, és az ŐSZINTESÉG, BIZALOM, KOMMUNIKÁCIÓ, SZEX sorrendet használtam, akkor jött az azonnali reakció: Miért a szexet raktad utolsó helyre? Szerintem az a legfontosabb! :-) - Azóta tudom, hogy nincs szemérmes ember, csak álszemérmes. :-)

2. Az előbbi helyzetből okulva változtattam a sorrenden, és határozottan kezdtem el sorolni a SZEX, ŐSZINTESÉG, BIZALOM, KOMMUNIKÁCIÓ négyest. Akkor meg megkaptam, hogy: "tipikus férfi! A szexet rakja az első helyre".

És ez 10-ből 10-szer tuti, hogy így volt. :-) Azóta hangsúlyozom, hogy NEM a sorrend a lényeg!!! :-) Kivéve, mikor mindkét oldalon dolgoznak a hormonok, és mindenki csak AZT akarja... na akkor nem biztos, hogy az "őszinte kommunikáció" a jó megoldás. Akkor nincs mese, dugni kell. (Ebben az esetben viszont tényleg a közös érdeklődés motiválja mindkét felet, és ez így van jól.) :-)

Na szóval:

ŐSZINTESÉG: Szerintem az egyik legfontosabb, hogy minden esetben legyünk őszinték. Nem hiszek a kegyes hazugságokban. Akkor már inkább 100-szor az "amiről nem tud a másik, az nem fáj", mint 1-szer a kegyes hazugság. (Ezzel nem azt mondtam, hogy titkoljunk el mindent a párunk elől, ellenkezőleg). Én legalábbis akárhányszor mentem bele kegyes hazugságba, mindig rosszul sült el. Nem beszélve arról, hogy ha a kegyes hazugság után kiderül a szomorú igazság, akkor az idővel a bizalmat rombolja... Minél több kegyes hazugságba mész bele, annál jobban kopik a bizalom. Én például nem bízok azokban, akik kegyes hazugságok mögé bújnak az igazság elől. Adott pillanatban akármennyire is fáj az igazság, utána sokkal jobban érzed magad tőle.

KOMMUNIKÁCIÓ: Állítom, hogy a beszéd (kommunikáció) a félreértések forrása. Ez egy nő és egy férfi esetében hatványozottan igaz. Tudom, hogy a többség azt gondolja, nem könnyű megérteni a másik gondolkodását, pedig szerintem csak azon múlik, mennyire figyelsz a másikra, mennyire veszed a "fáradtságot", hogy megismerd a másikat, mennyire fogadod el a másikat olyannak, amilyen. Az empátia szerintem egy olyan készség, ami az idő múlásával fejleszthető. Minél többet tapasztalsz, minél jobban figyelsz másokra, annál könnyebben tudod beleképzelni magad a másik bőrébe. És ez sokat segít, hogy amikor beszélgettek, megértsétek egymást, és ne azt érezzétek, hogy elbeszéltek egymás mellett.

BIZALOM: Ha mégis kellene egy sorrendet felállítanom, akkor a bizalmat tenném az első helyre, hiszen ez függ össze a legszorosabban az összes többivel. Gondolj bele, kinek mersz beszélni őszintén az érzéseidről? Egyértelmű, hogy annak, akiben 100%-ban megbízol. Kivel tudsz önfeledten szeretkezni, ki előtt mered felvállalni szexuális fantáziádat, kivel mered megélni azokat? Megint csak azzal, akiben megbízol... Szerintem felesleges tovább részleteznem.

SZEX: no comment. Ha bárkinek is meg kell magyaráznom, miért fontos a szex, akkor azt javaslom, sürgősen forduljon szakemberhez. Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítem, de a jó Isten nem véletlenül teremtette meg a férfi bicskája mellé a nő bicskatartóját (ahogy egyik rokonom fogalmazott egykor. Mikor bemutattam neki akkori barátnőmet, csak annyit mondott: "Hínnye, fiam! Te aztán jó kis bicskatartót találtál magadnak!"). A Dennis, a komiszban is elhangzik a nagy igazság: a fiúknak kukijuk, a lányoknak meg puncijuk van. Éppen ezért hálát kell adni a jó Istennek, hogy ilyennek teremtett bennünket, és ki kell használni minden pillanatot, amikor csak összegabalyodhatunk. :-) Persze itt is előjön az őszinteség és kommunikáció fontossága, hiszen van időszak, amikor egyik vagy másik fél jobban, vagy éppen kevésbé kívánja a szexet, mint partnere. Ilyenkor őszintén meg lehet beszélni, és nem kell egyből duzzogni, befelé fordulni, vagy félre lépni...

Ennyit mára!

További szép napot mindenkinek!

Várom a kommenteket! :-)

Ki mire gondol játékunk következő feladványa: Kit takar a cím? Ki az a rejtélyes Sanyi, aki márpedig megmondta a frankót?

Mivel Bródy óta (aki nem Sanyi, hanem János - tehát őt kapásból kizárhatjuk) tudjuk, hogy "mindannyian mások vagyunk", teljesen természetes, hogy ahány embernek teszem fel a kérdést, annyiféle válasz fog érkezni.

1. A szomszéd Sanyi, aki kőműves - miután a kocsmában megissza a maga felesét, meg az azt kísérő sörét, előjön élettapasztalásából adódó bölcs gondolataival.

2. Sanyi az Üvegtigrisből, aki nagy Király.

3. Puhl Sándor, aki a labdarúgó meccsen elkövetett játékvezetői tévedéseket magyarázza.

... és még sorolhatnám.

Én azonban jelen helyzetben Márai Sándorra gondoltam, akit mindenki MÁRAI-ként ismer. Milyen érdekes, hogy ha "Sanyiként" említik, akkor senkinek sem ő ugrik be elsőre... sőt, másodikra sem.

Vannak számunkra megszokott dolgok, beégett nevek, gondolatok. Mindenkihez és mindenhez kapcsolunk valakit, vagy valamit. Mindenki tudja, hogy ha "a legkisebb is számít", akkor az a Tesco, ha "ronda és finom", az a Chokito, ha "update", akkor az Schobert Norbi...

Így vagyunk az élet nagy dolgaival is, mint pl. boldogság, barátság, szerelem, szeretet,... Mindenki másként értelmezi, ennek megfelelően másként is éli meg ezeket. Az esetek többségében belénk ég az otthonról hozott "tanítás", a környezetünk által sugallt sok-sok okosság, és az eddigi tapasztalásunk. Ennek megfelelően alakítjuk életünket, és próbálunk idomulni a világhoz.

Akkor miért van az, hogy sokan keresik a boldogságot, de kevesen találják? ... Lehet, hogy azért, mert azt a boldogságot keresik, amiről mások beszélnek, és nem azt, ami valójában nekik okozna örömet. Mert ugyan szüleink megmondták, mi okoz boldogságot, de az néha ellenkezik azzal, amit a média sugall, vagy éppen az iskolában tanítanak. Ez meg aztán rendesen összekuszálja a szálakat. :-)

Biztos mindenkinek megvan John Lennon alábbi sztorija:

"Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."

Naná, hogy az emberek csak keresik a boldogságot, de nem találják! Mindenki mondd mindent, Te meg döntsd el, kinek van igaza. Én pl. elindultam azon az úton, amit otthonról hoztam (IGEN, hoztam magammal az utat! Nem kitapostam vagy építettem sajátot, hanem én hülye, megfogtam az előre kitaposott kibaszott nehéz utat... felszedtem magam mögött, és leraktam magam elé). Azt hittem, ha úgy alakítom az életem, ahogy szüleim mondták, akkor boldog leszek... az persze fel sem tűnt, hogy ők sem voltak azok... Ekkor jöttem rá, hogy először saját magamat kellene megismerni. Ha tisztában vagyok vele, hogy ÉN ki vagyok, honnan jöttem, hogyan működöm, sokkal hamarabb rájövök, mi okoz nekem VALÓDI örömöt. Tisztelem, szeretem szüleimet, de ez még nem jelenti azt, hogy nekem is ugyanazt az életet kell élnem, mint amit ők éltek...

És akkor most jöjjön Sanyi, akit mindenki Máraiként emleget:

"Ha megkérdeznők most néhány ezer embert, hogyan képzelik a megoldást, a maguk életének és az országok életének megoldását, mit felelne a tömeg? Valószínűleg hallgatna, óvatosan, százezer éves gyakorlattal. Az emberek, szívük mélyén, nem a "nagy megoldásokra" vágynak. Az emberek kenyérre vágynak, s egyre jobban hiszem, hogy a kenyéren túl is vágynak valamire, aminek feltétele az anyagi boldogulás, de ami nélkül az anyagi ellátottság önmagában kevés: az emberek tisztességre és megbecsülésre vágynak."

"A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

Tartsd meg tehát magadnak az EMBERI rangodat, és döntsd el Te, mi okoz számodra örömöt. A következő lépés pedig, hogy tegyél is érte, hogy boldog légy!

Kezdjük egy kis időutazással:

2003-at írunk. A világvége, a katasztrófa éve, a szenvedés és a csalódás éve... legalábbis akkor így éltem meg. Haláleset mellett szerelmi csalódás... de nem akármilyen! :-) Életem LEGNAGYOBB (legalábbis akkor annak hitt) szerelme hagyott el... Ma már csak mosolygok rajta. :-) 

Néhány hónappal később:

Közeledett Karácsony, és az előzmények tekintetében nem gondoltam, hogy ez lesz életem egyik legemlékezetesebb karácsonya. Akkor nem hittem volna, hogy néhány évvel később szívesen fogok visszaemlékezni azokra a napokra... Egyszer csak kaptam egy levelet, és egy könyvet. A levélben kedves, együtt érző gondolatok, valós érzések őszinte kinyilatkoztatása egy számomra mind a mai napig kedves személytől... A levél mellékleteként pedig egy könyv: Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Első gondolat: Persze, könnyű mondani... Mosolyogjak? De min? Miért? ... Elkezdtem olvasni... egyre jobban megnyugodott a lelkem, és hosszú idő után újra mosolyogtam. :-) Fura érzés volt, de kellemes... Sokáig a gyász uralkodott a lelkemben és úgy éreztem, nem szabad mosolyognom, nem illik, kedvem sincs hozzá, meg különben is, változtat ez valamin? Ma már pontosan tudom, hogy IGEN, változtat! Virágba öltözteti a lelket, kinyitja a szív kapuit, energiát ad, fiatalít és ha jól csinálod, még a környezetedre is pozitív hatást gyakorol.

Most persze azok mondják nekem, hogy "könnyű mondani", akik maguk alatt vannak, akik pesszimisták, akik állandóan panaszkodnak, hogy mennyi negatív hír van a Híradóban (mégis rendszeresen megnézik), akik csak a kifogásokat keresik, miért nincs okuk mosolyogni. Volt idő, hogy én is ezt éreztem... ma már mosolygok rajta. :-)

Noha tudtam, ki az a Janikovszky Éva, a könyvet olvasva esett le, hogy nem egy fiatal és sikeres MLM vezér értékesítési és motivációs tréningjének az előadás anyagát olvasom, hanem egy sokat megélt, élete utolsó éveit élő írónő történeteit... 72 évesen, mikor a fia külföldön, a férje koporsóban, a gyerekkori barátai, rokonainak egy része külföldön... Ő akkor is talál örömforrást az életében, és ráébreszti az olvasót, hogy vannak helyzetek, amikben a mosoly a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás.

"Kimentem az erkélyre, s mint minden este, felnéztem az égre. Atyaisten! Holdfogyatkozás! (...) Ezt nem lehet egyedül elviselni. (...) Eszembe jut barátom, akivel két hete az újholdat néztük. Csakhogy ő most Európa másik csücskében van. Mindegy, megvan a hotel száma, hívom, kapcsolják, meglepett, álmos hang: Te vagy? Mi történt? Holdfogyatkozás van, hadarom, csak annyi, hogy nézz ki az ablakon, és bocsánat, ha felébresztettelek. Leteszem a kagylót. Nem kellett volna. Hülyét csináltam magamból. Egy óra múlva csöng a telefon. Most ment le az árnyék a Holdról, mondja. Aludj jól."

Napjainkban:

11 év telt el a "világvége" óta... Hogy repül az idő?! :-) Ismét változások vannak az életemben, az elmúlt néhány hét nem volt egyszerű. Viszont a mosoly megint átlendít a nehéz időszakon. Ma éjszaka egy lány mosolyával álmodtam. Csodálatos, bájos, őszinte mosoly volt. Reggel felhívtam, megosztottam vele álmomat, és megköszöntem, hogy mosolyt csalt az arcomra... Jól indult a napom! ... Azt hiszem, az övé is. :-)

Végezetül álljon itt egy idézet egy 70 feletti, törékeny nőtől, aki soha nem áltatta olvasóit a problémamentes élet ígéretével, nem szuggerálta a gyerekekbe, hogy a felnőttek világa csupa móka, kacagás, és nem ámította a felnőtteket azzal, hogy vicces dolog az öregség. Ugyanakkor rávilágított arra, hogy az életet úgy is lehet élni, hogy közben mosolygunk, nem kell mindig rossz kedvűnek lenni, hiszen a mosoly ugyanannyiba "kerül", mint a szomorúság.

"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."

Hogy már este van... lassan éjfél? Tudom.
A jó reggelt annak szól, hogy végre felébredtem Csipkerózsika álmomból, és ismét írásra vetemedtem. Azt hiszem, már itt volt az ideje, hogy folytassam blogomat... Nem, nem azért, mert úgy gondolom, magvas gondolataim, saját történeteim megváltoztatják a világot, vagy éppen aki elolvassa bejegyzéseimet, felvilágosodik, és onnantól kezdve normális, kiegyensúlyozott párkapcsolatban fog élni. Hanem egyszerűen azért, mert az elmúlt években sokakkal beszélgettem, sok érdekes emberrel, és élethelyzettel találkoztam. Ezek alapján meggyőződésem, hogy az ember igenis társas lény, és az (lenne) a normális, ha egy NŐ és egy FÉRFI egymásra talál, együtt élnek jóban-rosszban és minden nehézség és a média által sugallt kampány ellenére elhiszi, hogy igenis érdemes egy kapcsolatban tanulni, fejlődni, megújulni és nem kell eldobni már az első konfliktus után... Noha sokat viccelődök azzal, hogy "attól tartok, lesz még hetero felvonulás az Andrássy úton, és a b.zik fognak bennünket köpködni", remélem, a jó Isten által teremtett értékek még sokáig fent maradnak, és sokan fognak "hagyományos" családban gondolkodni, élni...