Tévedni emberi dolog, viszont sokat lehet belőle tanulni. :-)

Rövidre zárva a tegnapi okfejtésem:

1. Továbbra is állítom, hogy a cím és a lead (bevezető) több szempontból is kulcsfontosságú (így pl. a figyelemfelkeltésben).

2. Az olvasókat nem mozgatta meg a feltételezett téma, hiszen csupán 27-en kattintottak rá.

Ergo: maradok az érzelmi vonalon, mert továbbra is az az érzésem, hogy az emberek életéből sokkal inkább az érzelmek hiányoznak, semmint a testiség. Bármennyire is hihetetlen, egy erotikus partnerkereső oldalon való többszöri látogatásom is ezt támasztja alá. (Bár egyik barátom párja szerint - aki olvasta a 4 alappilléres bejegyzést - ahhoz, hogy egy párkapcsolat kiegyensúlyozott és boldog legyen, a pénz a legfontosabb :-) )

Egyszer Ernyei Bélát hallottam nyilatkozni egyik könyvének születési körülményeiről. Elmondta, hogy ő bizony anonim módon regisztrált egy társkereső oldalra, ahol hónapokon keresztül "anyagot gyűjtött". A könyvet nem olvastam, a címét se tudom, viszont az én fantáziámat is megmozgatta a sztori... Természetesen ehhez hozzá adódott, hogy abban az időszakban a párkapcsolatomban is komoly problémák voltak (apró-cseprő azért ma is akad :-) ). Ezek egy részén mosolygok, másik részére megpróbálok megoldást találni. :-)

Azok számára, akik még nem jártak ilyen oldalon, röviden összefoglalom a lényegét: regisztráció adatlappal, ahol megadsz valami fantázia nevet, képet tölthetsz fel, megadhatod a partnerkereséshez szükséges legfontosabb szempontokat, szövegesen megfogalmazhatod vágyaidat, ezt követően pedig szabadon kereshetsz a többi felhasználó között, sőt, még chat-elhetsz is velük.

A fiatal (18 évet betöltő) diáklánytól, a elvált, megcsalt, özvegy, a külföldön dolgozó férj nélkül a gyereket egyedül nevelő, vékony, telt, alacsony, magas, alkalmazott, munkanélküli, vállalkozó, ... nőig bezárólag sok mindenki megfordul az oldalon. Ők mind azok, akik otthon nem tudják, nem merik, nem akarják őszintén felvállalni érzéseiket, és képtelenek "házon belül" megoldást találni problémáikra... Igen, a problémáikra. Mert eddigi tapasztalataim alapján többségében azok regisztrálnak ilyen oldalra, akiknél otthon nincs minden rendben, és ahelyett, hogy a saját portájukon próbálnának rendet rakni, anonimitásba burkolózva idegeneknek tárulkoznak ki.

Mondhatni, konzervatív, vallásos családban nőttem fel, és fiatalon még elítéltem azokat, akik a párkapcsolati problémáikat nem a párjukkal beszélték meg, hanem valaki mással. Engem szüleim arra készítettek fel, hogy gyerekként az a természetes, ha a szüleim és a testvéreim a családom, viszont eljön az idő, hogy nekem is lesz feleségem, gyerekem, és onnantól kezdve ők lesznek az első számú család. Ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy a felmerülő problémákat is a párommal kell megosztanom. Azóta persze én is rájöttem, hogy érdemes szelektálni, és van, amit magamnak kell megoldanom, vagy jobb, ha a hasonló helyzetben lévő baráttal beszélem meg. :-)

Azt vettem észre, hogy azok, akik gyerekkorban nem a szülőkkel, testvérekkel beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, azok számára a későbbiekben is az lesz a természetes, hogy mással (baráttal, barátnővel, kollégákkal, fodrásszal, stb.) osztják meg gondjaikat és várnak választ, megértést, megoldást...vagy ami a legrosszabb, magukba zárják, és őrlődnek. A többség szelektálás nélkül osztja meg másokkal érzéseit, problémáit, de nem biztos, hogy a legmegfelelőbb emberrel...

Később lehet, hogy néhány konkrét példát is kiemelek azok közül, akikkel eddig találkoztam, most érjétek be annyival, hogy a virtuális boldogság a valóságban nem más, mint amikor a valós vagy vélt érzelmi problémák megoldásának reményében az ember vagy a virtuális (internetes) világban keresi a megoldást, lelki társat, vagy a romantikus regényekben (mesében) létező boldogság után vágyakozik. Lehetőségeihez mérten pedig vagy megelégszik a vágyakozással, vagy tesz is érte, hogy a valóságban is megélje vágyait.