Megtetszett, gondoltam, megosztom.
Tolnai Tamás: Tanítsátok meg az embereket szeretni
Tanulni kell a jót és a szépet,
hogy ne felejtsünk el semmi képet,
vigyázni a rétet óvni erdőt,
borítani rá jótékony kendőt.
Meg kell érteni a világ összes titkait,
s nem meredten nézni a pusztulás szirmait,
és hogy fellehessen a fejeket emelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
Tudni kell a másikat félteni,
az igaz szót nem félre érteni,
akarni mindig szebbet és jobbat,
s észre venni ha szeretet lobbant.
De tudjuk milyen sok még a tanulni való,
hogy ne süllyedjen még lejjebb az élet hajó.
S hogy tudjuk a vadakat bárányként terelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
Voltak s talán lesznek dicső korok,
fájón össze szorult oly sok torok,
bánat és a fájdalom messze száll,
sötét erdőben síró koldus áll.
Legyen étel és ital mindegyik asztalon,
s ne féljünk felébredni virágzó hajnalon,
ne keljen minden kérdésre félve felelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
Isten, angyalok s ti minden szentek,
kiknek lakhelye ott fenn a mennyek,
vigyázó szemekkel nézzetek ránk,
s ne forduljon ellenetek a szánk.
Legyetek a világnak bátor, hős őrzői,
a hitetlen, vad, dühös vak gőg legyőzői.
S hogy könnyű legyen minden utódot nevelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
Tanulni kell az élet értelmét.
A jóért lemondani rossz kényelmét,
megbecsülni a szép becsületet,
s tisztesen vinni mint feszületet.
A tisztességet mindennél többre tartani,
minden családot becsületben megtartani,
s hogy ne kelljen a kegyelmet eltemetni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
És tanulni kell az igaz létet,
őszintén elfogadni a tétet,
hogy ne legyen hazug szó csak igaz,
s megtalálja mindenki a vigaszt.
Hogy békés, szép öregséget megtudjunk érni,
és ne kelljen háborútól vagy rossztól félni,
s hogy könnyű legyen az utókort jól nevelni,
tanítsátok meg az embereket szeretni.
