Ki mire gondol játékunk következő feladványa: Kit takar a cím? Ki az a rejtélyes Sanyi, aki márpedig megmondta a frankót?
Mivel Bródy óta (aki nem Sanyi, hanem János - tehát őt kapásból kizárhatjuk) tudjuk, hogy "mindannyian mások vagyunk", teljesen természetes, hogy ahány embernek teszem fel a kérdést, annyiféle válasz fog érkezni.
1. A szomszéd Sanyi, aki kőműves - miután a kocsmában megissza a maga felesét, meg az azt kísérő sörét, előjön élettapasztalásából adódó bölcs gondolataival.
2. Sanyi az Üvegtigrisből, aki nagy Király.
3. Puhl Sándor, aki a labdarúgó meccsen elkövetett játékvezetői tévedéseket magyarázza.
... és még sorolhatnám.
Én azonban jelen helyzetben Márai Sándorra gondoltam, akit mindenki MÁRAI-ként ismer. Milyen érdekes, hogy ha "Sanyiként" említik, akkor senkinek sem ő ugrik be elsőre... sőt, másodikra sem.
Vannak számunkra megszokott dolgok, beégett nevek, gondolatok. Mindenkihez és mindenhez kapcsolunk valakit, vagy valamit. Mindenki tudja, hogy ha "a legkisebb is számít", akkor az a Tesco, ha "ronda és finom", az a Chokito, ha "update", akkor az Schobert Norbi...
Így vagyunk az élet nagy dolgaival is, mint pl. boldogság, barátság, szerelem, szeretet,... Mindenki másként értelmezi, ennek megfelelően másként is éli meg ezeket. Az esetek többségében belénk ég az otthonról hozott "tanítás", a környezetünk által sugallt sok-sok okosság, és az eddigi tapasztalásunk. Ennek megfelelően alakítjuk életünket, és próbálunk idomulni a világhoz.
Akkor miért van az, hogy sokan keresik a boldogságot, de kevesen találják? ... Lehet, hogy azért, mert azt a boldogságot keresik, amiről mások beszélnek, és nem azt, ami valójában nekik okozna örömet. Mert ugyan szüleink megmondták, mi okoz boldogságot, de az néha ellenkezik azzal, amit a média sugall, vagy éppen az iskolában tanítanak. Ez meg aztán rendesen összekuszálja a szálakat. :-)
Biztos mindenkinek megvan John Lennon alábbi sztorija:
"Amikor 5 éves voltam anya azt mondta, a boldogság a kulcs egy szép élethez. Amikor iskolába mentem, és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet."
Naná, hogy az emberek csak keresik a boldogságot, de nem találják! Mindenki mondd mindent, Te meg döntsd el, kinek van igaza. Én pl. elindultam azon az úton, amit otthonról hoztam (IGEN, hoztam magammal az utat! Nem kitapostam vagy építettem sajátot, hanem én hülye, megfogtam az előre kitaposott kibaszott nehéz utat... felszedtem magam mögött, és leraktam magam elé). Azt hittem, ha úgy alakítom az életem, ahogy szüleim mondták, akkor boldog leszek... az persze fel sem tűnt, hogy ők sem voltak azok... Ekkor jöttem rá, hogy először saját magamat kellene megismerni. Ha tisztában vagyok vele, hogy ÉN ki vagyok, honnan jöttem, hogyan működöm, sokkal hamarabb rájövök, mi okoz nekem VALÓDI örömöt. Tisztelem, szeretem szüleimet, de ez még nem jelenti azt, hogy nekem is ugyanazt az életet kell élnem, mint amit ők éltek...
És akkor most jöjjön Sanyi, akit mindenki Máraiként emleget:
"Ha megkérdeznők most néhány ezer embert, hogyan képzelik a megoldást, a maguk életének és az országok életének megoldását, mit felelne a tömeg? Valószínűleg hallgatna, óvatosan, százezer éves gyakorlattal. Az emberek, szívük mélyén, nem a "nagy megoldásokra" vágynak. Az emberek kenyérre vágynak, s egyre jobban hiszem, hogy a kenyéren túl is vágynak valamire, aminek feltétele az anyagi boldogulás, de ami nélkül az anyagi ellátottság önmagában kevés: az emberek tisztességre és megbecsülésre vágynak."
"A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."
Tartsd meg tehát magadnak az EMBERI rangodat, és döntsd el Te, mi okoz számodra örömöt. A következő lépés pedig, hogy tegyél is érte, hogy boldog légy!
