Akkor fussunk neki még egyszer. :-)
2012.05.27. 12:33 KuanKung - ezekkel a paraméterekkel hoztam létre egy blogot, viszont miután 2 év pihenő után nem tudtam hozzáférni az adminhoz, létre hoztam a 2. verziót. :-) Ezzel a bejegyzéssel kezdtem anno:
Sokszor nekifogtam, hogy létre hozzam ezt az oldalt, de valami miatt mindig csak húzódott. Számtalan érzés kavargott bennem, és nem tudtam, hogy kezdjek neki. Gyermek koromban sok mindent elterveztem az élettel kapcsolatban, de valamiért mégsem úgy alakult, ahogyan szerettem volna... Sokat gondolkodtam a miérten és rájöttem, hol a hiba: másokhoz, a világhoz próbáltam alkalmazkodni, mert a környezetem naívnak, gyereknek tartott. Könnyebb volt a többséghez alkalmazkodni, mint az álmaimat tűzön-vízen keresztül megvalósítani. Azt mondták: álmodozó vagyok, és ezért nem viszem semmire az életben... én azt mondom, vannak álmok, amiket érdemes megvalósítani, mert ettől lesz teljes az ember élete. Álmodozó gyerek vagyok? Meglehet. Ez rossz? Ki mondja ezt, és mire alapozza?
Hogy miről álmodtam fiatalon? Boldog szerelemről, első csókról, egyetlen nőről, akivel egymással fedezzük fel testünk titkait és egy életen át tartó házasságban élünk, családról, barátokról, érzelmekről, szeretetről, unokákról, stb. És mi valósult meg mindebből? Néhány őszintének hitt "szerelem", egy emlékezetes első csók, egy házasságon kívül született szerelemgyermek, néhány őszinte és őszintének hitt baráti kapcsolat és egy kihalt érzelmekben kiteljesedett párkapcsolat... De még messze a vég. :-) Itt az idő, most vagy soha! Hiszem, hogy helyre hozhatom az életem, és alakíthatom úgy, ahogyan elterveztem. Csak nem szabad letérnem a helyes útról, pontosabban vissza kell találnom oda, és azon kell tovább mennem.
Ez a blog alapvetően a helyes útról való letérés és a visszatalálás közötti időszakot próbálja bemutatni, tanulságként szolgálva mindenkinek, aki azt gondolja, a boldogság alapja a pénz és egyéb materiális javak, és nem pedig az érzelmi gazdagság.
Épp a mai napon olvastam először Osho gondolatait, ami végérvényesen megpecsételte blogom elindulását:
"Aki kontroll alatt él, mindig ideges, hiszen mélyen belül nyugtalanság örvénylik benne. Ha megszabadulsz a kontrolltól, spontán és eleven vagy, akkor nem idegeskedsz. Nincs miért - történjen, aminek történnie kell. Nincsenek elvárásaid a jövővel szemben és neked sem kell elvárásokat teljesítened. Miért lennél ideges? Ahhoz, hogy az elmét kontroll alatt tarthassuk, olyan ridegnek, olyan fagyottnak kell lennünk, hogy az életenergia már nem juthat el végtagjainkba, testünk is megdermed. Ha az energia szabadon áramolhat, az elfojtásaid is felszínre törnek. Ezért az emberek megtanulták, hogyan maradjanak hidegek; hogy hogyan érintsenek meg úgy, hogy közben mégsem érintenek meg, hogy hogyan nézzenek rád úgy, hogy közben mégsem néznek rád. Az emberek közhelyekben élnek: "Szia, hogy vagy?" De nincs mögötte semmi és senki. Ezek csak arra szolgálnak, hogy a két embernek ne kelljen valóban találkoznia. Az emberek nem néznek egymás szemébe, nem fogják meg egymás kezét, nem próbálják érezni egymás energiáit, nem engedik a másikat magukba áramolni - mindenki fél; csak átevickél valahogy az életen, hidegen, élettelenül, egy kényszerzubbonyba zárva."
Kívánom, hogy mindenki találjon a maga számára értékes gondolatokat, amelyek abban segítik, hogy ne érzelemmentesen, "megdermedve" evickéljenek át az életen.
