Virtuális boldogság

Hogy már este van... lassan éjfél? Tudom.
A jó reggelt annak szól, hogy végre felébredtem Csipkerózsika álmomból, és ismét írásra vetemedtem. Azt hiszem, már itt volt az ideje, hogy folytassam blogomat... Nem, nem azért, mert úgy gondolom, magvas gondolataim, saját történeteim megváltoztatják a világot, vagy éppen aki elolvassa bejegyzéseimet, felvilágosodik, és onnantól kezdve normális, kiegyensúlyozott párkapcsolatban fog élni. Hanem egyszerűen azért, mert az elmúlt években sokakkal beszélgettem, sok érdekes emberrel, és élethelyzettel találkoztam. Ezek alapján meggyőződésem, hogy az ember igenis társas lény, és az (lenne) a normális, ha egy NŐ és egy FÉRFI egymásra talál, együtt élnek jóban-rosszban és minden nehézség és a média által sugallt kampány ellenére elhiszi, hogy igenis érdemes egy kapcsolatban tanulni, fejlődni, megújulni és nem kell eldobni már az első konfliktus után... Noha sokat viccelődök azzal, hogy "attól tartok, lesz még hetero felvonulás az Andrássy úton, és a b.zik fognak bennünket köpködni", remélem, a jó Isten által teremtett értékek még sokáig fent maradnak, és sokan fognak "hagyományos" családban gondolkodni, élni...